A játékról
Szerencsések vagyunk! Megvan az egészségünk, van egy jó pályánk, jók a körülmények, csak akarnunk kell játszani...
Soha nem értettem azokat akik amikor eljön a mérlegelés pillanata, hogy edzésre menjek -e vagy éppen pont arra az időpontra szervezett randit üssék nyélbe, vagy egyszerűen csak otthon lógassák a lábukat... miért nem a csapatot, a játékot választják.
Olyan csodálatos játék értői vagyunk..., a mai edzésen is láttam a kicsiket, ahogy passzoltak, ahogy helyezkedtek..., és nagyon jó érzés fogott el..., ők már fociznak..., nem csak lejönnek labdázni! Nem tudom értitek - e, hogy miről beszélek, de hanem...., gyertek le jövőhéten szerdán az edzésre, és nézzétek meg, hogy milyen ügyesek ezek a gyerekek.
Aki lőtt már gólt az tudja milyen érzés, és nem akar mást mint újra és újra átélni azt a pillanatot. Akinek már sikerült egy tökéletes passzjátékot végigcsinálnia a társaival, az többet nem elégszik meg azzal, hogy csak előre rúgja a labdát a semmibe... Aki már játszott csapatban, és megszenvedte a győzelmet az tudja mi az a büszkeség ami a hármas sípszó végén az ereiben szétárad... Aki már győzött az soha többé nem akar vesztesként levonulni a pályáról...
